Nevezzük nevén a gyereket!

97 februárjában itt volt valami Olasz delegáció. Abban a hotelban szálltak meg, ahol akkoriban dolgoztam. Reggeli, ebéd, vacsora. Ami azt jelenti, hogy egy nap legalább 2szer találkoztam velük.
Észrevettem, hogy össze-összenéznek amikor ott vagyok, meg hablatyolnak valamit olaszul, de betudtam annak, hogy rövid a szoknyám. Egy hét után kérdezte meg az egyik, hogy innék-e vele egy kávét. NEM! (nem kell több hülye pali....)
Nem adta fel. Hosszú ostrom után, márciusban hajlandó voltam találkozni vele a munkahelyemen kivül is. (előbb kellett volna....)
Mivel akkorra már csak 2 hetük volt hátra, nagyon nem folytam bele. Találkoztunk, beszélgettünk, megmutattam neki a várost és az indulásuk előtti este adtam neki egy búcsúcsókot. Illetve többet! Konkrétan egész este csókoloztunk. Olyan jó volt! Lehet, hogy azért, mert azt gondoltam, hogy soha nem látom többet....
Árrilis végén csengettek. Kinyitottam, és ott állt ő! Nem hittem a szememnek...
Úgy kapott fel, mint valami hősszerelmes a rég nem látott kedvesét. Én meg hagytam. Olyan romantikus volt. Erről álmodik a lány!
Egy hónapot volt itt civilben. Faltuk egymást. És igen kérem: az olasz pasik jók az ágyban! Bár méretileg nem volt eleresztve, de annyira jó volt vele az előjáték, hogy nagyon fel sem tűnt.
No meg hát tisztában volt ő a képességeivel, és nem szégyelt különböző segédeszközöket igénybe venni. Az esetek nagy többségében el is érte a kívánt eredményt.
Májusban hazament. Telefonon beszéltünk. "-Gyere ki most te!" "Hát nem tudom..." "Ne gondolkodj! 3 nap múlva megyek érted!" És jött!
Junius 5-én kimentem vele olaszba. Mint valami lányregény...2 hétre terveztem. Nem volt elég! Telefonon mondtam fel junius 16-án. Imádtam vele lenni, kalandozni, szeretkezni. Úgy éreztem nem történhet semmi rossz! Hát történt. Julius 11-én megkérte a kezem. Na persze olyan nagyon nyálas, sütibedugós módon, ahogy az egy hősszerelmestől elvárható....Nem kaptam levegőt! Könyörgöm 19 éves voltam. nem szóltam. de látta. A nagy szerelmes olasz macsóból másodpercek alatt alakult át egy hímsoviniszta disznóvá. "Nem gondolod, hogy a semmiért költöttem rád ennyit! Megmondtam, hogy én családot akarok!" (Ja persze, én is akarok, csak nem most) Hazamentünk az étteremből, ahol közölte, hogy húzzam csak fel a gyűrűt, mert maradok. Ezt bebiztosítva elvette az útlevelem. Éjjel, az ablakon szöktem meg, és stoppolni kezdtem....