Nevezzük nevén a gyereket!

Rita elment egy szórakozó helyre dolgozni. Elég sokat ücsörögtem ott. Jó kis törzsgárda alakult ki. Zoli, Gábor, Krisztián, meg én. Szigorúan haveri alapon. Mindegyiket szerettem, de mindet másképp. Krisztián egy igazi szemétláda. Paraszt volt. Mindig, mindenkivel. Engem mégis szórakoztatott. Nem vettem magamra a sértéseit. Visszaszóltam. Egy hét után már mindenről kikérte a véleményem. A legjobb barátja voltam. Még a nő ügyeit is velem beszélte meg. Zoli egy elkényeztetett hülye gyerek volt. Ő 4 évvel volt fiatalabb nálam. Jó humora volt, és jó szíve, de gyerek volt még nagyon. Anyuci pici fia. De csíptem. Gábor egy igazi arcoskodó, nagyképű állat. Őt, kedveltem csak. Ha nem volt ott, nem hiányzott, ha ott volt, nem zavart.
Tekintve, hogy Rita főként éjjel dolgozott, elkezdtem a fiúkkal bulizni. Átalakultak a bulik. Három faszival nem pasizik az ember lánya. Viszont hatalmasakat buliztunk. Ittunk, röhögtünk, és tekintve, hogy egyik fiú sem egy kis darab pali, kiskirályok voltunk mindenhol.
Habzsoltuk az életet. Imádtak. Azt mondták, egy igazi tökös csaj vagyok, aki nem retten vissza semmitől. Haver voltam. A szó szoros értelmében.
Elválaszthatatlanok lettünk. Belekúsztak a hétköznapjaimba is. Négyesben vittük a gyereket állatkertbe. Bencével is sok időt töltöttek. Volt, hogy nem engedtek el időben a munkahelyemről, és valamelyik fiú ment el oviba a gyerekért. Úgy jártak fel hozzám, mintha haza mennének. Éhesek voltak, kinyitották a hűtőt. Álmosak voltak, ledöltek pihenni. Szeptember közepére ők lettek a családom. Vigyáztak ránk. Ha valami atrocitás ért, valamelyik ott termett. Kő kövön nem maradt, ha valaki bántani akart.
Boldog voltam.
Haza költözött Ricsi, szeptember közepén. Első nap beszélgettünk. Kinek hogy telt a nyár. Elmesélte, hogy két csajjal volt összesen. Őszinte voltam. Görbült a szája. Nem akarta hallani. Szeptember végén közeledett először szexuálisan. Kirázott a hideg. Jó öreg "fáj a fejem"-mel ráztam le. Majd szépen beszoktattam a Bencét kettőnk közé aludni. Hétvégente a gyerek ugyanúgy anyámnál volt, én meg a három muskétásommal buliztam. Ricsi egy darabig tűrte, aztán október végén örjöngeni kezdett.
-Kivel baszol, hogy itthon nem kell a szex? Arról volt szó, hogy nyáron lazább, de ősztől a régi a házasságunk! Egy igazi kurva lettél!
-Ja, az! Egy igazi kurva. Nem ezt akartad? Kicsit odakozmált a szar, amit főztél, és így már nem izlik? Akárhányszor rád nézek azt a csajt látom, akivel rajta kaptalak. Belesült az agyamba a kép. A másik, nem csodálom, hogy te jönnél, mert, az a csaj a kis ujjammal sem ér fel! Nekem csak jó faszik voltak. Miért érném be ezek után veled? Vége van a házasságunknak! Én tudtam, hogy visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el bennem. Tudtam az első alkalomnál. El akarok válni!
Jött a sírás-rívás, meg a könyörgés. Mindent megbánt. Neki nem kell más nő! Az életem onnantól egy érzelmi hullámvasút volt. Hétköznap anya voltam, aki hallgatja a férje nyüszítését minden nap. Hétvégén meg haver, aki szétröhögi az agyát.
Ritával már csak a munkahelyén, meg telefonon beszéltem.
2004 december elején odajött hozzám a főnöke beszélgetni. nem is értettem. Nem volt szimpatikus ember. Iszonyat merev, rideg. Jó képű volt, magas, édes mosollyal, de annyira taszító habitussal, hogy rosszul voltam tőle. A beszéde is olyan modoros volt. A mozdulatai szögletesek. Robotzsarunak hívtuk a háta mögött, vagy mozgékonynak.
Onnantól minden nap odajött. Egyre szimpatikusabb lett. Három hét után már kerestem a társaságát. Nagyon művelt ember volt. Az idő teltével pedig lazult is. A muskétásaim is megkedvelték. 2005 januárjától már minden alkalommal ott múlattuk az időt. Lett V.I.P. asztalunk. Annál iszogattunk, és beszélgettünk az élet nagy dolgairól. A négy fiú meg én.
2005 február 14-én a férjem Valentin napja alkalmából vacsit főzött. Megvacsoráztunk. Kellemes volt. Egész jól éreztem magam. Aztán neki állt nyomulni, de olyan ormotlan módon. Elutasítottam. Pofon vágott. Aztán megdugott, ami szerinte nem erőszak, tekintve hogy a felesége voltam. Erről nem írnék részletesen.
Az én kis hőseim a hétvégén totál kiakadtak ettől. Jobban, mint én. Annyira, hogy a tudtom nélkül, amíg Norbi(Rita főnöke) lekötötte a figyelmemet, ezek hárman bekopogtak Ricsihez, majd azzal a lendülettel pépesre verték. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat jöttek bulzni. Amikor haza mentem, Ricsi azt mondta, hogy verekedésbe keveredett. Sajnáltam. Ápolgattam, meg baszogattam, hogy menjen be a rendőrségre, de nem akart. Majdnem egy évvel később tudtam csak meg az igazat.
2005 májusában beadtam a válópert. Ricsi május eggyel leköltözött a partra. Újra nyugalom lett úrrá rajtam.
Norbi már tavasszal egyre többször hívott fel. Ha nem hívott már hiányzott.
Egy májusi este aztán.....