Nevezzük nevén a gyereket!

Ahogy mondtam leszbi lettem! Tekintve, hogy jó nevelést kaptam, nem kapkodtunk. Az első pár napban abban merült ki a kapcsolatunk, hogy nagy vagányan, kéz a kézben mászkáltunk, és búcsúzáskor szájra-puszit adtunk egymásnak. Megbeszéltük, hogy az első csóknak is lassan itt lenne az ideje. Egy este szó nélkül lekapott. Finom, édes, puha csók volt. De valami hiányzott. Nem jött az a bizsergető érzés. Neki sem. "Biztos azért, mert régóta vagyunk barátnők. A régi házasoknál sincs bizsergés. Nem?" "Biztos."-válaszoltam. Onnantól rendszeresen csókolóztunk esténként. Jó volt. Puha. Aztán egy-két hét múlva eldöntöttük, hogy tovább lépünk.
A szülei szórakozni mentek. Náluk aludtam. Vettünk piát, meg egy füves cigit,(biztos ami biztos)és lazultunk. Tízszer álltunk neki, és tízszer fulladt röhögésbe a dolog. "Na most már ne röhögj!"-mondta, majd előkapott a fiókból egy hatalmas, kék bránert.
Majdnem bepisiltem annyira röhögtem. Ő is. 2 órán keresztül szórakoztunk vele. Felöltöztettük a fiók alján heverő Barbi-baba ruháiba. Fotózkodtunk vele.(semmi szexi, csak az állatkodás)
Hajnali 3kor kipurcantunk, és lefeküdtünk aludni. Az oldalamon feküdtem, ő átkarolt hátulról. Odasimult hozzám. Éreztem a hátamon a mellét. Adott egy gyengéd puszit a vállamra, és azt kérdezte:"Ugye nem leszünk leszbik Cunikám?"
"Nem."-mosolyogtam. Így aludtunk reggelig.
Reggel annyit kért, hogy egy búcsúcsókot váltsunk. Átöleltem a derekát, magamhoz húztam és olyan szenvedélyesen csókoltam meg, ahogy még soha senkit.
Életem legjobb és legforróbb csókja volt!

A mai napig a legjobb barátnőm! Imádom!

De a közös kalandjaink csak ezután indultak igazán!!!