Minden rendben volt az életemben. Nem vágytam másra. A válópert, a határozat szünet miatt szeptemberre tűzték ki. A Bencével élménygazdag napokat éltünk át. Hétvégente jókat beszélgettem a barátaimmal. Amikor pedig a szex kellett, ott volt nekem Norbi. Minden alkalom olyan volt vele, mint az első. Nem akartam párkapcsolatot. Alig vártam, hogy megszabaduljak Ricsitől. Norbi ideális társam volt, mert megvolt a maga élete. Augusztus 20-án együtt voltunk Pesten. Tökéletes volt minden. Este aztán közölte, hogy szerinte itt az ideje annak, hogy egy szinttel feljebb lépjünk. Hova? Ne már. Összeköltözhetnénk. Ez egy szint?
Nem akartam. Jó volt minden úgy, ahogy volt. Próbáltam ezt a lehető legfinomabban felvezetni neki. Teljesen meglepődött. Biztos volt a dolgában. Aztán kicsit megsértődött. Haza felé beszélgettünk, de már sokkal kimértebb volt, mint előtte.
Nem értettem. Miért nem elég az, ami van?
Másnaptól nem hívott. Ha összefutottunk, illedelmesen köszönt, és tovább ment. A fiúkkal sem társalgott onnantól. Furcsálták is, de hát megvoltak nélküle. Szomorú voltam. Vége lett a nyárnak, megbántottam valakit, akit nem akartam, és határos időn belül visszaköltözött Ricsi is.
Szeptember elején megjött. Pokollá vált minden. Hol zsarolt, hogy elperli a gyereket, ha elválok, hol könyörgött, hogy adjak még egy esélyt. Lelkileg iszonyatosan leszívott.
Szeptember közepén volt Zoli szülinapja. Elmentünk négyesben ünnepelni. A három muskétás, meg én. Jól éreztem magam. Jó volt kiengedni a gőzt. Ittunk. Krisztián és Gábor hajnali 3kor feladta. Hazakullogtak. Zolival átmentünk még egy másik helyre. Útközben belekaroltam.
-Baj van. Nagy baj van van.-ezt mondogatta
-Mi a baj?
-Hát ez!-mondta, majd megfogta két kézzel az arcom, és megcsókolt. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok, de belementem a játékba. Egy óra múlva már a kocsija hátsó ülésén szexeltünk. Haza vitt. Másnap hívtam, hogy szokásunkhoz híven kávézzunk. Nem volt kedve, így Gáborral és Krisztiánnal hármasban ittuk meg a feketénket.
Pironkodva meséltem nekik, hogy mi történt tegnap este. Poénra vettem, mert én annak éltem meg.
Krisztián elkomorodott.
-Baszd meg! És most mi lesz?
-Mi lenne? Beszélek majd vele. Marad minden a régiben. Ez egy baráti szex volt. Ennyi.
-Ja, neked! De a Zoli full szerelmes beléd már vagy éve.
-Neeeeee! Ez hülyeség. Észre vettem volna.
-Dehogy veszed észre. Fel sem merült benned, ő meg tiszteletben tartotta, hogy a Norbival kavarsz.
-Tudtátok?
-Mindenki tudta.
Minden más lett. Tessék, egy hónapon belül két embert sikerült megbántanom. Fasza. Egy igazi, hülye kurvának éreztem magam. Zoli, a következő napokban nem vette fel a telefont. SMS-ben írtam neki, hogy ne haragudjon.
Októberben felhívott, hogy boldog szülinapot kívánjon.
-Akarsz tőlem valamit?-kérdezte a beszlgetés végén, flegmán.
-Nem, ne haragudj!
-Az jó, mert én se tőled.
A hangján hallottam, hogy hazudik, és elkönyveltem magamban, hogy elvesztettem egy jó barátot.
Nem ért ennyit az egész!
Október 18-án összefutottunk. Nem lehetett kikerülni egymást, így beszélgettünk kicsit.
-Hova mész?
-Haza.
-Gyere, elviszlek.
A parkolóban ülve, elkezdtem magyarázkodni, hogy nem így akartam.
-Csak két hónapot kérek. Annyi idő alatt bebizonyítom, hogy érdemes vagyok rád. Ha két hónap múlva azt mondod nem, elfogadom, és bármilyen nehéz lesz, marad a barátság. Kérlek. Csak szilveszterig engedd!
-Nem volt szívem nemet mondani, így elfogadtam a feltételeket.
-De csak szilveszterig!
-Jó!
Megcsókolt.
Másnaptól hivatalosan jártunk. Mindenben mellettem volt. Segített november eggyel elköltözni Ricsitől. Elfogadta, hogy nem költözhet az albérletembe. Fokozatosan haladt előre. Megismerkedett Bencével is. Haverok lettek. Hétvégente nálam aludt. Először november hetedikén.
Nagy pakolászásban voltunk. Éjfél is elmúlt már, mire minden a helyére került. Indult haza. Az ajtóban megcsókoltam. Éreztem, hogy ez most valahogy más. A kabátjánál fogva húztam vissza a lakásba. Közben csókoltam. Meg sem álltunk a hálóig....