Nevezzük nevén a gyereket!

Ősz lett. Suli mellett munkát vállaltam egy bárban hétvégenként. Pultos voltam. Jó kis csapat volt! Csak csajok. Táncoltunk, röhögtünk, incselkedtünk a férfiakkal.
Egy este bejött egy csapatocska. Nem sok vizet zavartak. Olyan semmilyen, csak a dumád van típusú emberek. Egészen addig nem is mozgatott a dolog, amíg fel nem csendült a név:.....Péter!
Az én Petim neve. Onnantól egy kicsit kedvesebb lettem. Kiderült, hogy az unokatesója. Szeplős kép, kampó orr, vörös haj és hófehér bőr! Nem az esetem. De édes a bosszú! Egész éjjel a Petiről áradozott. Ők olyanok mint a tesók! Hajnalban megadtam a számom. 1 hét alatt a tenyeremből evett! A terv a következő volt: járok vele, megszeret, Peti lát minket, fáj neki, kirúgom, Peti szenved....(tudom, tudom, aljas dolog, de a bosszúvágyam csillapíthatatlan volt)
Már egy hónapja jártunk. Petivel egyszer sem futottunk össze. Azt vettem észre, hogy már nem is érdekel a dolog annyira. Ricsi édes volt! A csillagokat lehozta volna az égről. Lassan megszerettem. Azt szerettem, ahogy szeret. Szerelmes soha nem voltam, de őszintén szerettem. November lett. Csörög a telefon. Peti. Látni akart!
Lementem a kocsmába délután 4kor. (Ricsit lehívtam 5re)
Egy órán keresztül hallgattam, hogy mennyire megbánta, meg hogy szeret! (én is szeretlek!!!)
Fagyos voltam és elutasító! De közben szakadt szét a szívem! Meg akartam ölelni. Érezni akartam a száját. Majd bele pusztultam!
Betoppant Ricsi. Egymást ölelgették! Majd Ricsi odalépett hozzám és adott egy puszit a számra. Peti elsápadt. Minden összeomlott benne. Láttam a szemén. Hát ennyi lenne? Ezt kell érezni? Nem lettem boldog! SŐT! Rosszabb lett minden. Sajnáltam. Maradtunk még pár órát. Peti beszólogatott. Ricsi rászólt. Kértem, hogy hagyja. Megérdemeltem. Amikor elbúcsúztunk, adott két puszit, és közben megszorította a kezem. Többet mondott azzal, mintha beszélt volna.
Ricsivel gyalog mentünk haza. Nem szóltam semmit. ELVESZTETTEM ÖRÖKRE!

1999 őszén Ricsi megkérte a kezem, igent mondtam,
2000 áprilisában összeházasodtunk.
2000 novemberében megszületett a kisfiam!

Ricsivel a szex kielégítő volt. Az esküvőn, amikor megláttam Petit, összeszorult a gyomrom. A felesége egy édes kis nő! A kisebbik lánya végig a sarkamban volt. Királylány vagy! Azt mondta. Majd megzabáltam. Ott szűntem meg szerelmesnek lenni a Petibe! Aljasnak tartottam, hogy egy ilyen szerető családdal ő ezt műveli.

Miután megszületett Bence, minden más lett. Ő lett a szerelmem. Minden pillanatomat kitöltötte. Csak vele akartam lenni. Annyira pici volt. Ő önzetlenül szeretett!
Észre se vettem, de Ricsivel elhidegültünk egymástól. Bulizni járt hétvégente. Nyárra meg leköltözött a partra, mert szakács volt. Konkrétan május 1től szeptember 15ig csak heti egyszer láttam, amikor Bencémmel lementünk vasárnapi ebédre.
Nem hiányzott. Csak Bence volt! Ez így ment 3 évig.
2003 novemberében Bence ovis lett.
2004 januárjában elmentem dolgozni.
2004 áprilisában a negyedik házassági évfordulónkon, amire én gyertyafényes vacsival, gyerek-elpasszolással, új, szexi fehérneművel készültem, közölte, hogy ő nyitott házasságot szeretne. Mert, hogy nyáron alig találkozunk, és nekem is jót fog tenni egy kis buli, mert nagyon anyukás lettem, meg hát még felesleg is maradt rajtam....ANYÁD!!!!!!
Baszd meg! Nézzél tükörbe te barom! A vörös hajaddal! Ha 200 kiló lennék is jobb nő lennék, mint ami neked jár! Faszkalap! Hozzáteszem: 179 cm magas és 72 kiló voltam. Egy gyerek után. Szülés előtt 68. 4kiló felesleggel már dagi valaki? Őrjöngtem, hisztiztem, könyörögtem. Semmi. Hidd el ez jót tesz a kapcsolatunknak-mondta. Szeptembertől minden a régi lesz!
Kösz a biztatást seggfej! Faszkalap!
Egy hónapig próbáltam meggyőzni, hogy nincs igaza. Május eggyel, úgy ment el, hogy közölte:
-Én korrekt vagyok! Szóltam. Innentől ez nem megcsalás. Az meg, hogy te élsz e a lehetőséggel, a te dolgod!

ÉLTEM......